Szerintem mint minden, az ökológiai lábnyom csökkentése, az élővilág iránti figyelmesség, a természettuda-tosság mind egy döntés következménye. Azt mindenkinek magával kell megboltolnia, mennyit enged meg magának, mennyit vár el magától. Például: mától nem veszek külföldi élelmiszert. Az új otthonomba nem lesz 5 km-nél távolabbi építőanyag. Minden hónapban egy fél napot valamilyen számomra közvetlen eredménnyel nem járó, de sok élőlénytársamnak hasznos cselekedettel töltök, stb.
A sikeresség érdekében célszerű kis célkitűzéseket tenni, és teljesülésük esetén emelni a tétet. Fontos és életünket játékká teszi: teljesíthető célok kitűzése, és azokért sok-sok pozitív megerősítést adni magunknak, a feladatok (régi nevükön problémák) megoldását igenlő szemlélet, önmagunk elismerése és nem sanyarga-tása teljesíthetetlenségekkel, kellő időt szentelni önmagunkra…
Térjek a lényegre!
Van egy döntésed. („Szeretnék Kisnyékládházára költözni.” „Szeretnék otthont találni valahol Zalában.” stb). Arról ismerszik meg az álmodozás, hogy nem jársz utána a kivitelezés mikéntjének. Ha döntésed megvaló-sítható előre törsz, az sok-sok elmélkedéssel fog járni.
Legfontosabb önmagad ismerete: Mit szeretnék? Mennyit áldozok erre? Mit vagyok hajlandó feladni, mire van feltétlenül szükségem? Miért ott, ahol? Kik fognak segíteni? Honnan lesz motivációm, kedvem, bevéte-lem?
Ezeket a kérdéseket ki kell dolgozni. Megválaszolatlanságuk később sok kellemetlen meglepetést okozhat.
0 hozzászólás