Szakmai életút: 25 év a hagyományos építészet és a fenntartható otthonteremtés szolgálatában
A kezdetek: Egy egyedi „tanmenet” összeállítása
Mindig is érdekelt az épített táj, a megtelepedés lehetősége, a pionírok, a különböző népek építészeti hagyatéka… és a huszárvágások. Már fiatalon felfedeztem, hogy amit én keresek, azt nem tanítják sehol komplexen. Így a magam által összeállított „tanmenetet” követve szippantottam magamba azt a tudást, amelynek köszönhetően végül régiház-szakértő lettem.
16 éves koromtól belecseppentem a modern építőiparba, és azonnal éreztem: ez bizonyos tekintetben zsákutca. Kerestem a természetközelibb, fenntarthatóbb, „lélegzőbb” és a tájba illeszkedő megoldásokat.
Skanzen és a gyakorlati alapozás: A tapintott tudás
Szerencsémre a Szentendrei Skanzen gyűjteményében hamar megleltem az utamat. Rendszeres látogatóként – amikor a teremőrök nem látták – mindent végigtapogattam és megvizsgáltam. Érezni és érteni akartam az anyagok működését; ez a korai, „csínytevő” tapasztalatszerzés létfontosságú volt a szakmai fejlődésemben.
Már érettségi előtt vidékre költözést terveztem. Végül Komárom-Esztergom megyében egy patinás vályogházba költöztem – itt kezdődött a következő „szemeszter”. Itt építettem fel 19 évesen első paticsfalú, földtetejű, 15 m²-es kecske- és tyúkólamat, ami azóta is büszkeséggel tölt el (valószínüleg szüleim kevésbé voltak büszkék lányuk régészei egyetemi tanulmányai helyett az ólépítésre).
Figyeltem az összefüggéseket, a következményeket, az építmények “túlélési stratégiáit” és az enyészet időbeli lefolyását.
A természetes diagnosztika mesterfogásai: Szarvasgombászás és romkutatás
A szőlőhegyi évek alatt tucatnyi gazdátlan, pusztuló épületet vizsgáltam. Ezek legtöbbje a pusztulás különböző fokait már elérte, így nem csak azt figyelhettem meg, milyen növényeket, fákat, földeket és köveket használtak, hanem hogy hogyan hat rájuk az idő. Ebben az itt töltött négy évben megszámlálhatatlan házat “mértem fel” és “állítottam ki statikai szakvéleményt” róluk, a magam fejlesztése érdekében. (Nyilván, 18-20 évesen még ezek nem voltak minden részletre kiterjedőek.)
Figyeltem az összefüggéseket, a következményeket, az építmények “túlélési stratégiáit” és az enyészet időbeli lefolyását. Nem csak lakóépületek érdekeltek: vizsgáltam földvárakat, kővárakat, régi utakat, vízszabályozásokat és fokokat, földművelés nyomát, állattartás lenyomatát a tájon, és mindezeken a növénytársulások alakulását… Gyermekkorom óta minden szabadidőmet könyvtárakban töltöttem, így a látottakat hozzá tudtam kötni a történelmi, néprajzi, biológiai, fizikai és geológiai törvényekhez. Igyekeztem a lehető legtöbb ok-okozati kapcsolatot megtalálni és megérteni.
6 évig kutyákkal szarvasgombásztam, és igyekeztem a munkanapjaimat úgy alakítani, hogy valamilyen elhagyott (így feltárható) építményt ejtsek útba. Ezen időszakban még mélyebbre ástam magam (szó szerint is és átvitt értelemben is) az épületekben zajló jelenségekbe – a táskámban hordott szarvasgombász ásó-vágó-szúró szerszámok sokcélú felhasználhatóságának köszönhetően. Így sajátítottam el a minimálinvazív diagnosztikai módszereket: megtanultam észrevétlenül, roncsolásmentesen feltárni az épületekben zajló folyamatokat.(t.i. nem akartam, hogy meglássák az évtizedek óta oda-nem-keveredő tulajdonosok, hogy valaki ott “matatott”).
Életmód-rekonstrukció és az „archaikus upgrade”
23 évesen Magfalván töltöttem egy évet, ahol régi építkezési technikákat tanítottak és használtak, így ott nem tűntem annyira “furának”, mint azelőtt. Ott is ragadt rám egy s más. Majd 24 évesen költöztem dús füvű legelőket keresve a nyugati gyepübe. Éltem az Őrségben, a Göcsejben és a Vasi-Hegyháton is. Ez az országrész az archaikus épületek kincsestára: sok száz parasztházat, vízimalmot, majorságot, istállót, pajtát és ólat vizsgálhattam kedvemre; s mivel sosem volt “klasszikus” munkahelyem, megtehettem, hogy ezeknek az építményeknek a letisztult, stabil és gazdaságos kialakítási módjait lajstromoztam, jegyeztem.
Egyre több területet sikerült összekapcsolnom. Jó pár kemence-félét is raktam, ez is gazdagította látásmódomat egy épület gazdaságos és környezettudatos üzemeltetése kapcsán. Önellátva, árammentesen, lóval közlekedve, vegyszerek használatát mellőzve hasonló körülmények között éltem, mint azok az emberek, akik ezeket a házakat tervezték és ezáltal teljességében meg tudtam érteni azt a szemléletet, amit épületeik kialakításánál használtak. Mindezek által tovább szélesedett az ismeretanyagom, így az okokat és viszonylatokat jobban átláttam. Ez a fajta gyakorlatias szemlélet sokban hozzájárult ahhoz, hogy a miért?-eket értve képes legyek a mindenkori körülményeknek megfelelő megoldásokat kitalálni.
Mivel jó pár “életmód-rekonstrukción” túl vagyok, felismertem azt is, hogy nem tekinthetünk el attól, hogy a 21. században élünk, és sok régi technika nem megfelelő már átalakítás, “upgrade” nélküli alkalmazásra mai modern napjainkban. Így immár olyan szemmel kezdtem ezeket a régi építési módokat szemlélni, hogy mik azok, amik most is állják az idők próbáját, gazdaságosak, és nem kényszerítik túl nagy kompromisszumokra az embert.
“Nem tekinthetünk el attól, hogy a 21. században élünk”
A kivitelezéstől a műszaki felügyeletig
Környezetem hamar felfedezte ezt a „különös hóbortot”, így gyakran vettem részt vályogos, fás és köves projektekben kivitelezőként, tanácsadóként, oktatóként vagy műszaki felügyelőként. „Kísérleti régész” szemléletemet magyarul, latinul, angolul és németül is megosztottam hasonszőrű kutatókkal. Amikor csak tehettem, beszélgettem egyszerű régi parasztemberekkel, akik ezeket a módszereket fiatalságukban még élőben tapasztalhatták meg és fürkésztem öreg mesterembereket, akikkel mindig is jól szót értettünk. Végtelenül hálás vagyok az idős parasztembereknek és mestereknek, akik az őstudás utolsó morzsáit átadták nekem.
Kivitelezéseimnél hamar ráálltam a sokrétű szemléletre. Ha magamnak dolgoztam, akkor azért kellett a leggördülékenyebb és legnagyobb hasznot hajtó munkamódot megtalálnom, hogy ne szakadjak bele a munkába. Ha kedves falubelinél működtem közre pincéjének újratapasztásában, és segítségül pár rokon vagy szomszéd jött, akkor is azonnal vezető munka-felügyelővé kellett válnom, aki átlátja a munkafolyamatok egymásra épülését, a rendelkezésre álló anyagokat jól beosztja, számol nem várt meglepetésekkel, és ami a legfontosabb, méltányolja a munkaerő egyéni sajátosságait – magyarul mondva tud bánni az emberekkel.
A munkák során rájöttem a gördülékeny munkaszervezés titkára:
-
- Szakmai háttér (muníció) biztosítása.
- Egyéni sajátosságok szerinti csapatépítés.
- Tisztelet kivívása a szakmai előrelátás és tudás által.
- A jókedv megőrzése minden áron.
Én azt vallom, ezek nélkül nem lehet “elég jót” építeni. Mivel ezen alappillérek tekintetében mindig is maximalista voltam, hamar megtaláltam azokat a fortélyokat, amik révén a kezem alatt dolgozó emberanyag pontosan, szépen és időtállóan dolgozott.
“Megtanultam szomszédokkal, értetlen kőművesekkel, megjegyzéseket tevő bámészkodókkal beszélni, és csapatot irányítani…”
Harc a kóklerkodás ellen: Az FFO Egyesület megszületése
Munkám során túl sokszor szembesültem a közelmúlt káros megoldásaival: cementes vakolatokkal, betonkiöntésekkel, szigetelésekkel lefojtott házakkal. „Illeszkedő anyaghasználati protokollommal” a tulajdonosokat pártolom ezen szakszerűtlen megoldások ellenében. Ezernyi „partizán megoldást” ismertem meg a régiek “istenadta” megoldásait követve, mire összeállt a fejemben egy komplex anyaghasználati modell.
Több, mint 2 évtizede építek természetes anyagokkal. Ajánlásaim mentén több száz építkezés valósult meg. A hozzám kötődő épületek “további életét” követem: a visszajelzések és a folytonos szakmai utánkövetés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyes anyagok hosszútávú jellemzőit és hatásait megismerjem.
Ennek a két évtizednyi organikus tapasztalatnak a betetőzése a Fecskefészek Otthonom (FFO) Egyesület megalapítása 2022-ben, aminek elnökeként tágabb lehetőségeket és segítő társakat biztosítok munkásságomnak.
Az egyesület keretein belül:
- Akkreditált képzéseket tartunk, ahol hallgatóink 100%-os sikerrel sajátítják el a technikákat. Az egyesület kötelékében eltelt években tovább fejlesztettem pedagógia módszeremet, melyet a gyakorlatból való megközelítés, a magas szakmai színvonal, a holisztikus szemlélet, a felhasználó-központúság és a egyedi adottságokra szabás jellemez. Államilag elismert képzéseinket a magas szakmai nívó érdekében folyamatosan tökéletesítjük. Ennek az optimalizációnak egyfajta szakmai protokollját dolgoztuk ki, amellyel a sok résztvevős, kitelepüléssel és akkreditációval járó oktatási munka szervezése sokkal lendületesebb lett.
- A felnőttoktatás-szervezés összetett terepi feladatai és az operatív háttérkoordináció között jól navigálok.Tapasztalatokat szereztem nagyobb szervezetekkel való gördülékeny együttműködésben. Kifinomult, sajátos módszertant alkottam az egyesülettel, amely biztosítja azt a beigazolódott keretrendszert, aminek segítségével hallgatóink 100%-os sikerrel képesek az elsajátított technikákat alkalmazni és finomhangolni.
- Szakkönyv-sorozatom 🟢Szerves Háztan – Vályog Tudástár 1🟢 már a második kiadásánál tart. A további szakkönyvekhez az anyaggyűjtést és adatfeldolgozást jelenleg is folytatom.
- Sok száz épület komplex szakértői feltárását és egyedi akciótervének kidolgozását végeztem el és terveztem a tulajdonosaiknak személyre szabott építési/felújítási akciótervet. Ezen épületek adottságainak és a tulajdonosi lehetőségek “összefésülése”, majd az egyes helyszínek utánkövetése messze kitolta diagnosztikai és tervezési képességem határát, valamint eszközkészletemet.
Küldetésem, hogy segítsek a hagyományok tudását és a modern zöld technológiákat ötvözve időtálló, gazdaságos és fenntartható otthonok megteremtésében.
Józsa Fruzsina
Józsa Fruzsina vagyok, a Fecskefészek Otthonom megálmodója, a természetes építészet és a fenntartható életmód gyakorlója. Tapasztalataim és sokrétű tudásom révén egyedülállóan képes vagyok a vályogházak építésének funkcionális és művészi aspektusait ötvözni. Számomra a természet a legjobb tanár, és életutam bizonyítja, hogy az egyszerűség és az ökológiai tudatosság az igazi gazdagság forrása. – Önéletrajzi betekintések is érdekelnek Rólam?