Mi történik egy képzésünkön?

Többször megfigyeltem, hogy valami különleges tér-idő alakul ki a képzéseinken, ahol a megszokottnál jóval hatékonyabban, kézbe simulóan mennek a dolgok.
Szerintem kicsit kedveznek nekünk “fenről”: hogy a korlátozott idő alatt a lehető legteljesebb tudás-átadás történjen. Igaz, mi is igyekszünk: a tanulók szándékának kifürkészésével, csapatépítő játékokkal, jól berendezett “tanteremmel”, jól ütemezett pihentetésekkel, vagy önismereti néptánccal…
Képzéseink kezdőnapján reggel 9-kor a résztvevők már mint jól funkcionáló, feladatorientált “különítmény” indul ősi ismeretek birodalmába.
Biztonságos közegben
Biztonságos közegben, kísérletekre és játékokra építem fel a tananyag dandárját: hogy mindenki mindig csak annyit teljesítsen, amennyit magabiztosan, sikerben erősödve elvégez.
“Fű alatt”,
anyagpróbáknak és teszteknek álcázva törekszem bepótolni, hogy nem a természetben, a természeti törvényekkel ismerkedve nőttünk fel. Régebben a statika, a méretezés vagy a gördülékeny munkavégzés szabályait minden patakparton gátat építő kisgyermek elsajátíthatta. Manapság ez sokunknak kimaradt. Például nekem is. Én is átestem a “beavatáson”: ezért megértően, jó példákkal és hasonlatokkal írom le a természeti törvényeket.
“Szuperintenzív gyorstalpalón”…
…vezetlek körbe az adott képzés hiánytalan megértéséhez kulcsfontosságú alapismereteken. Csak annyit csinálsz egyszerre, amennyihez minden ismereted, készséged adott. Az csapatom feladata, hogy a ”muníció” rendelkezésre álljon; a Te feladatod csak a jelenlét és az észlelés, és ezekből az összefüggések megértése. A szabályokat, törvényeket az után ismertetem és rendszerezem, miután már felfedezted, saját bőrödön tapasztaltad meg azokat.

Mese a Napról, Holdról, és a világ teremtéséről…
A kezdeti “forró-kása-kerülgetés”, a “mese a Napról, Holdról, és a világ teremtéséről” okkal történik: így észrevétlenül “tolom rá” a tanulókat az alapkészségek elsajátításával az önálló döntéshozás szabadságába.
Célom, hogy a nem a dogmákat vakon követve, hanem a természetbe “kötve” mindenki helyes döntések meghozatalával a lehető legkerekebben érezze, tudja, és tegye: Képes bármit megteremteni!
A Fecskefészek Otthonomban
Nincs:
“Feszélyezetten érzem magam”: előző napi csapatépítés és a kezdőnapi elállási lehetőség biztosítja, hogy a többiekkel együttműködve, feladatorientáltan tevékenykedhess.
“Nem figyeltem” : annál érdekesebb a “műsor”, hogy ne figyelhess.
“Nem tudom”: mert az elején már megtudtál mindent, ami kellhet a sikeres teljesítéshez
“Nem segítettek”: annyi tanulót engedünk egy képzésre, amennyit maradéktalanul mentorálni és kontrollálni tudunk. Ezen felül a többszörös védelem jegyében “kapitányokat” nevezek ki, akik valamiért jobban átlátják a feladatokat és ők is figyelnek a “csapatukra”.
Nincs lehetetlen!
Ami van:
“Te magad is megérted és tovább tudod csinálni anélkül, hogy Fruzsinára szükséged volna.”
“Megtanultam mi az, hogy igazából otthon.”
“Építő közeg, ahol építményeken keresztül építünk hidat az emberi szívekhez és a szabadsághoz.”
“A komplex rendszereket oda-vissza ismeri, és nagyon szimplán, józan paraszti ésszel elmagyarázza.”
“Bármikor lehet bátran támaszkodni.”
“Szemléletet ad át, és annak a hitét, hogy bárki képes egy házfelújításba, házépítésbe saját kezével értékeket beletenni.”

Tudás – gyakorlatba csomagolva
A tudást gyakorlatba csomagolva adom át. Azt vallom, a tárgyilagossággal és tettlegességgel rögzített tanulmányok állják ki az idő próbáját. Az igazi “nagy felismerések” is akkor következnek be szerintem, ha érzékeinkkel tapasztaltuk meg őket. Mélyebb ráeszmélés, több irányból rögzített tudás, megmérettetések árán képessé válás: én ezekben hiszek.
Éberség
Az éberség kifejlesztését szintén fontosnak tartom. Mi is éberek vagyunk, és az esetleges aggályokat vagy bizalmalanságokat rugalmasan kezeljük. A résztvevőinket is éberségre tanítjuk, hiszen egy folyton változó világban semmi sem “örökérvényű igazság”. Az embernek alkalmazkodnia hasznos: “itt-és-most” a legjobb döntéseket így tudja meghozni. Ezt csak úgy érheti el, ha kételkedik, próbára tesz és teljes összpontosítással jelen van. Ennek a “skill”-nek a fortélyait is oktatom…
“Csak majdnem-tökéleteset hagyok magam után.”

Ezer meg egy szempont
Nem tartom célravezetőnek a “csak beolvasztod a vályogtéglát, beszalmázod és felkened” – hozzáállást. Ezer meg egy szempontot kell észben tartani és mérlegelni egyetlen mozdulat megkezdése előtt. Ha az alapvetés hiányzott, mi alapján választasz? Aki “instant receptet” akar, annak ott a közösségi média, ahol válogathatja napestig a szemet az ocsútól, kontárt a profitól, pénzhajhászt az elhivatottól.
Egészséges maximalizmus
Mivel a gyakorlaton keresztül tanítok, hagyunk magunk után valami építményt: falat, kertet, kemencét, ólat, bármit. A megvalósításban egészségesen-maximalista vagyok: ezért csak majdnem-tökéleteset hagyok magam után. Mindezt mégis hogyan nulláról induló tanulókkal? A fenti elveket szervesen összevonva és egyesítve úgy fest, ez lehetséges.


Folyamatos sikerélmény